A hagyományos családállítást általában csoportos keretek között végzik, de a terapeuták adott esetben egyénileg is biztosítják.
A terapeuta instrukciói alapján a résztvevők közvetítik a képzeletbeli családtagok testtartását, helyzetét esetleg szavait. A főszereplő így közvetlenül kapcsolatba léphet rokonaival, vagy félreállva nézheti az interakciókat.
Egyéni környezetben az ügyfél játékokat vagy figurákat használhat különféle családtagjaik ábrázolására. Hasonlóképpen, a művészetterápiás technikák segítik a klienseket családi csoportjaik megrajzolásában, és jelzik a családon belüli különböző dinamikákat.
Az egyéni családi konstellációk magukban foglalhatják a rajzolást, a festést vagy a tárgyak használatát a családtagok ábrázolására. A terapeuta rámutathat saját megfigyeléseire, és arra ösztönzi a klienst, hogy keressen olyan mintákat és kapcsolatokat, amelyeket korábban nem vett figyelembe.
Ezeknek a mintáknak a feltárása tudatosíthatja a kliensben a közte és családja különböző tagjai közötti kapcsolatokat, valamint a mentális egészséggel és kapcsolatokkal kapcsolatos generációk közötti traumákat és transzgenerációs mintákat.
Az egyéni családi konstellációs terápia nem vonja be a klienst a másokkal folytatott szerepjátékba. Ehelyett a terapeuta és a kliens idővel együtt dolgoznak a kapcsolatok feltérképezésén és a minták feltárásán.
Előfordulhat, hogy egyes ügyfelek nem érzik jól magukat a csoportos környezetben. Mindkét lehetőség hasznos lehet abban, hogy betekintést nyújtson az ügyfél családjába.