A családállítás egy dinamikus terápia, amely folyamatosan fejlődik, a munka alapelvei azonban változatlanok. A terápia során a főszereplőhöz nem kötődő emberek különböző családtagok szerepét töltik be, és a problémához, élethelyzethez kapcsolódó dinamikát alakítanak ki. Így a többi résztvevő viselkedése, válaszaik, reakcióik segítik a főszereplőt abban, hogy az megoldja a problémát, vagy betekintést nyerjen a konfliktusba.
A családállítás vagy családfelállítás (angolul: family constellation) mint módszer feltalálója Bert Hellinger.
Bert Hellinger német pszichoterapeuta és családterapeuta volt, egykori katolikus pap. A zulu földön papként eltöltött ideje ráébresztette a családfa fontosságára, a hűségre és arra, hogy mi kell ahhoz, hogy a csoport és a benne élő egyének az egészséges összetartozást érezzék.
Otthagyta a papságot, hogy családterapeuta legyen. Hellinger az 1990-es évek közepétől dolgozta ki ezt a módszert, amikor családokkal dolgozott. Családterapeutaként Hellinger a korábbi terápiás megközelítéseket keverta a saját felismerésievel és módszerével, és arra a jutott, hogy amikor az emberek a csoport tagjain keresztül állítják fel problémájukat, jobban megragadják és megértik a saját családrendszerük mögöttes dinamikáját, és könnyebben felszínre hozzák a saját családfájukok keresztül örökölt korlátozó mintaikat, tendenciáikat.
A családállítás terápia sokféle kérdés tisztázásában és kezelésében segíti az ügyfeleket. Például:
A kliens meg akarja törni kapcsolataiban azokat a diszfunkcionális vagy káros mintákat, amelyek a származási családjától tanult dinamikához kapcsolódhatnak.
Egy pár meg akarja érteni egymás történelmét, és azt, hogy származási családjuk hogyan befolyásolja azt, amit mindannyian hozzák a kapcsolathoz.
Az ügyfél egy gyerekkorától fogva bántalmazóval akar szembesülni, aki elhunyt, elérhetetlen vagy nem biztonságos a kapcsolatfelvétele.
A kliens betekintést szeretne kapni olyan gyermekkori mintákba, amelyek továbbra is hatással vannak mentális egészségére.
A családállítás nem korlátozódik konkrét diagnózisokra. Mindazonáltal különösen előnyös lehet azok számára, akik gyermekkori traumán, hozzátartozójuk halálán vagy különféle mentális egészségügyi diagnózisokon, köztük depresszión és szorongáson estek át.
A kliensek néha katarzist élnek át a foglalkozáson, mert lehetővé teszi számukra, hogy biztonságos környezetben dolgozzák fel a konfliktusokat, traumákat és nehéz tapasztalatokat.
Azokra a mintákra és dinamikákra való összpontosítás, amelyeket korábban nem vettek figyelembe, segít az ügyfeleknek abban, hogy nagyobb betekintést nyerjenek viselkedésükbe. Ez egészségesebb kommunikációhoz és teljesebb kapcsolatokhoz vezethet.
A családállítás erőteljes teret teremt a kliens múltjából származó traumatikus események feldolgozásához is.